Csipkebogyó, az apró vörös óriás

Mindenki szereti, gyűjti, főzi, szárítja és eszi. De vajon ismeri-e? A csipkebogyó, vagy csipkerózsa alapvetően egy vadontermő gyógynövény, amit ma már nagyüzemi körülmények között is termesztenek. Széleskörű jótékony hatásai indokolják a népszerűségét. Bemutatjuk most az ebrózsát és adunk pár NATURLAND-tippet is, hogyan, mire használjuk fel!

De miért kutyarózsa az egyik neve? A latin eredeti (Rosa canina) eredete egy mesés gyógyulási történet, amit Caius Plinius római író jegyzett le. Egy veszett kutya harapásától megsérült katona életét ugyanis a csipkebogyó gyökeréből készített főzet mentette meg. A növény nagyon népszerű volt már az ókorban. Köhögéscsillapítóként, de szájápolási termékként is elterjedt volt. A virág szirmaiból, mirhából és mézből készült cukorkákat szopogattak. De a megfázáson kívül emésztési problémákra és húgyúti panaszok kezelésére is felhasználták. Az ókori Róma előkelő patrícius-feleségei kozmetikumként is alkalmazták: fürdés után a csipkerózsa porrá zúzott szirmaival dörzsölték be a bőrüket, a szemfestékükbe pedig a csipkebogyóból kipréselt illatos olajat keverték adalékanyagnak.

Számos néven fut még ez a rózsafélék családjába tartozó, cserjés növény, úgymint: csipkerózsa, gyepűrózsa, vadrózsa, bicskefa. A termése pedig csipkebogyó, csipke, csitkenye, hecsedli néven ismert.

A CSIPKEBOGYÓ, MINT JELKÉP

A vadrózsához gazdag történelmi és kulturális jelképek is kötődnek. Nyilván a legismertebb ezek közül Csipkerózsika meséje, amikoris a százéves álomba szenderült királylány és egész udvartartása kastélyát körbenövi a csipke, szinte áthatolhatatlan falat képezve, amit csak a legbátrabb vitéz képes leküzdeni. A Grimm testvérek világhírű meséjén kívül az Ószövetségben, Mózes könyvében is felbukkan ez a növény. Az égő csipkebokor szimbolikus bibliai története legalább ennyire ismert.

A rózsákat, beleértve a termésüket is, régóta a szerelemmel és a romantikával hozzák összefüggésbe. Piros színét gyakran a szenvedélyhez és a szerelemhez kötik. Egyes kultúrákban a csipkebogyót a termékenység és a védelem szimbólumának tekintik. A növény tövisei a védelmet, míg a termése a termékenységet és a bőséget jelképezi.

Bizonyos kultúrákban spirituális jelentést is hordoz, az egyensúly és az élet összekapcsolódásának szimbólumaként tekintenek rá. Az ókori görög mitológiában a csipkerózsát a szerelem istennőjével, Aphroditéval hozták kapcsolatba. Gyümölcse, a szerelem és a szépség ábrázolásaiban is felbukkan. A keresztény hagyományban már a rózsát gyakran Szűz Máriával, Krisztus szülőanyjával hozzák kapcsolatba. A csipkebogyó vörös színét pedig Jézus vérének jelképeként értelmezték.

A CSIPKEBOGYÓ A KONYHÁBAN ÉS A GYÓGYÁSZATBAN

A gasztronómia is ismeri és kedveli ezt a fanyar termésű növényt. A csipkebogyót a kulináriában, azaz konyhaművészetben lekvárok, zselék, teák és szirupok készítéséhez használják. A csipkebogyó egyedi ízt kölcsönöz mindennek, és táplálkozási előnyei is kimagaslóak. Egy finom vajas kenyeret sűrű, krémes hecsedli lekvárral valószínűleg senki sem utasítana el. A háborús időkben a csipkebogyót gyakran hasznosították vitamin- és élelemforrásként, a citrusfélék helyettesítésére. Ez a gyakorlati alkalmazás kiemeli ennek a szerény gyümölcsnek a fontosságát a kihívásokkal teli időkben.

Ahogy említettük is már, a termést évszázadok óta használják a hagyományos gyógyászatban magas C-vitamin-tartalma miatt. Érdekes, hogy egyes indián törzsek felhasználták a csipkebogyót a hagyományos gyógyászatban, és a növény kulturális jelentőséggel bírt körükben. A második világháború alatt, amikor a citrusfélékből kevés állt rendelkezésre és az ellátási láncok is akadoztak, akkor a begyűjtött csipkebogyót használták C-vitamin forrásként a rettegett skorbut megelőzésére.

A növény gyógyászati célokra is használt termését szeptember környékén gyűjtik. Drogjához szárítva vagy szőreitől, magvaitól megtisztítva „csipkehúsként” juthatunk hozzá.

Nagyon nem mindegy azonban, hogy mikor szeded le, mert amikor megpuhul, akkor már C-vitamin-tartalmának jó részét is elveszíti. Emiatt még kemény állapotában, az első őszi fagyok idején célszerű szedni, hogy a termésben ott legyen a lehető legtöbb tápérték.

Kicsi égővörös bogyóinak C-vitamin-tartalma tízszer nagyobb, mint a citromé, sőt ez tartalmazza a legtöbb C-vitamint az összes vadontermő és kerti gyümölcs közül. Számos egyéb mikrotápanyag is található benne: pektin, flavonoidok, cukor, alma- és citromsav, cseranyag, A- és K-vitamin.

Kiváló általános immunerősítő, javítja az érfalak állapotát, segít megelőzni a szív- és érrendszeri megbetegedéseket. Gazdag flavonoid-tartalma okán szabályozza a koleszterinszintet és a vérnyomást, normalizálja a vérkeringést.  A csipkebogyónak nagyon jó a vitalizáló hatása, enyhíti a fáradtságot. Mivel antibakteriális hatású összetevői is vannak, hatékonyan alkalmazható különböző gyulladásos és fertőzéses panaszok esetén. Hatékony antioxidáns és vízhajtó tulajdonságai elősegítik a szervezet természetes méregtelenítését, a toxinok kiürítését.

CSIPKEBOGYÓ TEA RECEPT

Legkönnyebben a belőle készült tea fogyasztásával segíthetjük elő a jótékony hatások kibontakozását. A csipkebogyóból készült tea antioxidánsokban, vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag, koffein viszont nincs benne, így a piciknek vagy koffein-érzékenyeknek is ideális választás. A frissítő, citrusosan fanyar ízű teát érdemes úgy elkészíteni, hogy a legtöbb hatóanyagot megőriztük benne. Patikusok és gyógynövény-szakértők ezért azt ajánlják, hogy körültekintően, minél kevesebb forrázással készítsük el teánkat. Íme egy hasznos recept a sok közül:

Egy bögrébe helyezzünk el egy evőkanálnyi száraz, vagy frissen morzsolt csipkebogyót (csipkehúst).

2,5 dl meleg, de nem forrásban lévő vízzel öntsük fel a bögrénket

Lefedve hagyjuk állni 10-15 percig.

Szűrjük le, langyosan igyuk.

Még jobb a hatás, ha előző éjszaka 2 dl vízben fél maréknyi csipkebogyót kiáztatunk, és ezt a levet is hozzáadjuk az elkészített teához. Naponta két csészényi mennyiséget nyugodtan fogyaszthatunk.