Vadgesztenye

A hatalmasra megnövő fa egy valóságos gyógyszertár. A vadgesztenye évszázadok óta jól ismert a népgyógyászatban. Ma a legkorszerűbb vizsgálatokkal kutatják és fedezik fel újabb és újabb jótéteményeit.

A vadgesztenye nagy lombhullató fája akár 40 méter magasra is megnőhet, másfél méter vastag törzzsel. Szabályos alakú, sűrű koronája alacsonyan induló széles ágakkal terpeszkedik. A szürkészöld vagy szürkésbarna kéreg eleinte sima, de az idősebb példányokon hosszú, gyakran spirális lapokban hámlik le. A fiatal ágakat vörösesbarna gyapjas szőrök borítják, míg az érett ágak kopaszak. A rügyei 2,5-5 cm nagyságúak, fényesek és ragadósak a gyantatartalom miatt. A nagyon ősi fafaj eredete a dinoszauruszok kipusztulása utáni időszakra, 65 millió évvel ezelőttre vezethető vissza. Az ősgesztenyék Kelet-Ázsiából és Észak-Amerika nyugati részéből terjedtek el. Európában jó ötmillió éve jelentek meg és túlélték az éghajlati változásokat. Díszfaként, Európában a 16. század végén népszerűsítették és azóta is a parkok, kertek és sugárutak gyakori látványossága. Népszerűségét dekoratív leveleinek és virágainak köszönheti. Ugyanakkor felfedezték, hogy értékes gyógynövény is és a belőle származó szereket a hagyományos orvoslásban használni kezdték.

A vadgesztenye tudományos vizsgálata

A tudományos igényű vizsgálata a 19. században kezdődött, ekkor azonosították benne az első kumarin és szaponin összetevőket. Az évtizedeken át tartó kutatások során megismerték a fő bioaktív alkotórészeket, köztük a triterpén szaponinokat (eszcin), flavonoidokat, kumarinokat és proantocianidineket. A vadgesztenyéből kinyert aktív anyagokat HCSE-nek nevezzük, amelyek ereket tonizáló és gyulladáscsökkentő hatásúak.

Az évszázadok során a kutatások során több mint 190 különböző kémiai csoportba tartozó összetevőt mutattak ki benne, beleértve az elsődleges (keményítő, rögzített olaj) és a speciális metabolitokat (szaponinok, kumarinok, flavonoidok, tanninok). A 16. században Matthioli leírása már gyógynövényként említi. Érdekesség, hogy a kaliforniai indiánok a tavakba dobták a termését, hogy az attól elkábult halakat egyszerűbben fogják ki. Gyógyászati célokra dokumentálhatóan1720 óta használják, amikor Bon, a Montpelier-i Királyi Társaság elnöke a fa kérgét lázcsillapítónak javasolta. 1896-ból származik az első leírás az aranyérre gyakorolt hatásáról.

Amellett, hogy fontos gyógynövény, más ipari felhasználási területei is vannak, többek között a mezőgazdaságban, a textil- és élelmiszeriparban, faiparban. Használták például állati takarmányként, liszt- és keményítőgyártásra vagy szappanpótlóként. Az utóbbi években jelentősen megnőtt az érdeklődés a vadgesztenye anyagainak újszerű ipari alkalmazásai iránt.

A vadgesztenye azért lett különösen fontos a gyógyszeripar számára, mivel magjait és a magból származó eszcint széles körben használják vénás betegségek kezelésére. A 21. század eleje óta a kutatási fókusz jelentősen kiszélesedett, ami lehetővé tette, hogy a növényt iparilag is nélkülözhetetlen fajként ismerték el.

A vadgesztenye a korszerű medicinában

A magvak és az azokból származó termékek a különböző természetes vegyületek valóságos aranybányái, amelyek számos biológiai aktivitásban játszanak szerepet. A már említett eszcinek, a magvakban lévő bioaktív molekuláinak legfontosabb osztálya, széles körű terápiás hatásmechanizmusokat mutatnak mind a klinikai rendellenességek perifériás kezelésében, mind a rákos sejtek célzott kezelésében, a sejtosztódás gátlásával vagy a programozott sejthalál kiváltásával. Az eszcinek kiváló tolerálhatósága azt jelzi, hogy ezek a kezelések előnyösek a betegek számára. A magból készült kivonatok erősebb antioxidáns aktivitást mutatnak, mint pl. az E-vitamin. E kivonatok állítólagos toxicitása miatt természetes antibakteriális, antimikrobiális, antivirális és gombaölő szerek, amelyek bizonyos mértékig gyógyhatású készítményként is működnek.

A vadgesztenye hatóanyagai
A fő hatóanyaga a triterpének csoportja, amelyeket együttesen eszcinnek nevezünk. Az aescin (magyarosan: eszcin), amely a vadgesztenye hatását biztosítja, három formában létezik:

• a-aescin
• b-aescin
• cryptoaescin

További hatóanyagai a flavonoidok:

• quercetin
• kaempferol és a származékaik

Az aktív anyagok, melyeket a vadgesztenyéből nyerünk HCSE-nek nevezünk.

Besorolásuk:

• értonikum
• antiflogisticum (gyulladáscsökkentő)

A termés két legfontosabb hatóanyaga: az eszcin és a szaponin. Mivel azonban a termés önmagában mérgező, gyógyszer is csak más hatóanyagokkal elegyítve készíthető belőle. Amíg a vadgesztenye termését (magját) szaponintartalma miatt használjuk fel többek közt „mosódióként”, addig a benne lévő eszcinnek köszönhetően kiválóan alkalmas:

• visszérbetegség,
• a lábszárfekély,
• az aranyér,
• vérrög,
• a lábvizenyő,
• a műtétek miatt kialakult ödémák,
• a köszvény,
• a csontfájdalmak,
• a csonttörés utáni duzzanatok,
• valamint egyéb mozgásszervi problémák esetén.