Az izlandi zuzmó

Izlandi táj zuzmókkal, növénytársulásokkal

2024. January 17.

Egészen fantasztikus belegondolni, mennyire különleges élőlény egy zuzmó. Először is nem növény, nem gomba és nem alga – hanem e három sajátos keveréke. Másodszor igazi őskövület: a legfrissebb kutatások szerint legalább 300 millió évvel ezelőtt jelentek meg a földön. Azóta az egyik legelterjedtebb faj, hiszen földünk felszínének hét százalékát máig a zuzmók uralják. A zuzmókat az ember táplálékként, valamint gyógy- és festékanyagként is használta. Annyira szívósak, hogy még az űrutazást is kibírják. Nem csoda, hogy a gyógyászat is felfedezte és széles körben alkalmazza ezt az igazi túlélőt. Például az izlandi zuzmót, amely az egyik ismertebb fajtájuk.

Először is, akkor mi a zuzmó, ha nem növény? Nem egyetlen organizmus, hanem gombák és (zöld)algák alkotta szimbiózis, ami két vagy több élő szervezet szoros együttműködését és együttélését jelenti. Ám a zuzmók annyira közel állnak egymáshoz, hogy egyetlen élő szervezetnek tekintjük őket, tulajdonképpen kettő vagy több faj életközösségéről van szó.

Táplálkozása is különleges, mert a vizet és az ásványi anyagokat egész felületén veszi fel a környezetéből. Az algasejtek kész szerves anyagot juttatnak a gombafonalaknak, azok pedig vízben oldott sókkal és szén-dioxiddal látják el a gazdasejteket. A sziklákon növő zuzmók vegyi anyagokat is kibocsáthatnak, amelyekkel felgyorsítják a szikla talajjá történő lebomlását, és így elősegítik az új talajok keletkezését és a náluk magasabb rendű növényfajok megtelepedését.

A zuzmó sikerének titkai

Iszonyúan ellenállóak, világszerte megtalálhatók még a legmostohább környezeti feltételek között is. Szinte bárhol képesek növekedni, ahol stabil és megfelelően világos felület található: talajon, sziklákon, fákon. A zuzmó általában önállóan táplálkozik a benne lévő algasejtek fotoszintézisén keresztül. A fákon növő zuzmók tehát nem paraziták és nem táplálkoznak belőlük, mint ahogyan te sem táplálkozol a székből, amelyen ülsz. A fákon növő zuzmók egyszerűen a fát használják otthonuknak.

A legtöbb zuzmó mérsékelt égövi vagy sarkvidéki, bár léteznek trópusi és sivatagi fajai is. Jobban boldogulnak szárazabb környezetben, ahol kisebb az esélye, hogy tartósan állóvízbe kerüljenek. Leginkább a tundrán figyelhetők meg, ahol ők alkotják a talajtakaró nagy részét. Ez az élő szerves takaró nemcsak szigeteli a talajt, hanem takarmányt is biztosít a legelő állatoknak. Az úgynevezett izlandi zuzmó szerves része ennek a hatalmas védőpárnának.

Folyóvölgy Izlandon hatalmas zuzmótelepekkel

A zuzmók tehát szívós élőlények, amelyek képesek túlélni a perzselő sivatagoktól a fagyos tundrákon át egészen az esőerdőkig, ahol gyakran láthatunk a fák ágairól lelógó, “öregember szakálla” néven ismert nagyméretű zuzmókat. Sikerük titkait máig nem sikerült teljesen megfejtenünk, de két tulajdonságuk valószínűleg kulcsszerepet játszik benne. Az egyik a kiszáradást túlélő képességük, a másik pedig a bonyolult kémiai összetételük.

A zuzmók ugyanis nedvesség hiányában teljesen kiszáradhatnak, ez azonban nem olyan kiszáradás, ami a növényeknél és állatoknál előfordul, hanem a testvíz teljes elvesztése. Ennek következtében a zuzmó törékennyé válik, ám amikor ismét nedvesség éri, gyorsan felszívja a vizet, és ismét puhává és húsossá válik. Amíg szárazak és törékenyek, darabjaik könnyen leválhatnak és később új zuzmókká nőhetnek.

A kémiai felépítésük is meglehetősen összetett. Annyi bizonyos, hogy számos olyan vegyi anyagot állítanak elő, amelyekkel sikeresen riasztják el a többi fajt. Csupán néhány rovar- és emlősfaj táplálkozik zuzmókkal. Túlélésüket napjainkban sajnos a megnövekedett környezetszennyezés fenyegeti a legsúlyosabban. Számos tanulmány kimutatta, hogy az ipari és városi légszennyezés komoly hatással van a zuzmók növekedésére és egészségére. Egyes fajaik annyira érzékenyek, hogy a légköri méreganyagok szintjének gyors és olcsó felmérésére használják őket.

Az izlandi zuzmó

Latinul Cetraria islandica, izlandiul fjallagrös, más fordításban rénszarvas moha (noha nem moha, mint fentebb már kifejtettük). Elsősorban az északi félteke alpesi területein, valamint Izland lávaborította, vulkanikus lejtőin és síkságain él, innen kapta a nevét. A rénszarvasok, karibuk, pézsmatulkok és jávorszarvasok fontos tápláléka. Izlandon a legideálisabbak számukra a körülmények, mivel ez az egyik legkevésbé szennyezett ország. De mivel képes túlélni szélsőséges környezetben is, így az egész északi féltekén elterjedt. Hatalmas telepei vannak az Északi-sarkvidék környékén, ahol fontos állati táplálékforrás, valamint a Sziklás-hegység, az Appalache-hegység, Wales, Anglia és Skócia alpesi területein is. Szívós szervezete jól elviseli a zord körülményeket, például a nagyfokú kiszáradást és az alacsony hőmérsékletet egyaránt.

Gyakran találkozhatunk vele, hiszen sokat reklámozzák magas tápértéke és egészségügyi előnyei miatt. De mi olyan különleges ebben a párnaszerű, zöldes színű organizmusban? Egyike például azon kevés zuzmófajnak, amit emberek is fogyasztottak. Szénhidrátforrásként és egészséget védő hatásai miatt egyaránt, de leginkább azért, mert kiváló energiaforrás az északi hidegben. Vélhetően szerepet játszik ebben, hogy maga a zuzmó is különleges módon állítja elő a túléléséhez szükséges energiát. A fotoszintetizáló algák vagy baktériumok egyszerű szénhidrátokat képeznek, amelyeket kiválasztásukkor a gombasejtek felszívnak, és más szénhidráttá alakítanak át. Olyan vitaminokat is termelnek, amelyekre a gombáknak szükségük van. A gombák pedig azzal járulnak hozzá az életközösség fenntartásához, hogy elnyelik a levegőből a vízgőzt, és az alattuk lévő fényérzékeny algák számára biztosítják a szükséges árnyékot, védelmet nyújtva a káros UV-sugárzástól.

Gyógyhatásai

Az izlandi zuzmót a természeti népek rénszarvas tejében főzték meg. Gyógyhatását a népgyógyászati tapasztalatokon alapulva vizsgálták tovább. A zuzmó olyan vegyi anyagokat termel, amelyek antibiotikus, vagy különböző mértékben antibiotikus funkcióval rendelkeznek. Úgy tűnik, hogy az izlandi zuzmó nyugtató hatású és emellett csökkentheti a baktériumok szaporodását is.

Az izlandi zuzmót tartalmazó készítmények hosszú távú alkalmazása esetén demulcentumként (nyugtatóként) használhatóak a száj- és torokirritáció, valamint a kapcsolódó szárazság, köhögés, valamint átmeneti étvágytalanság kezelésére is.

Milyen bizonyítékok támasztják alá az izlandi zuzmó alkalmazását? Nyugtatószerként és fogyókúrás kezelésre történő alkalmazásával kapcsolatban a tapasztalatok a “hagyományos használaton” alapulnak. Ez azt jelenti, hogy bár nincs elegendő bizonyíték klinikai vizsgálatokból, e növényi gyógyszerek hatékonysága valószínűsíthető. Legalább 30 éve (ebből legalább 15 éve az EU-ban) biztonságosan használják őket ilyen módon. Ami az izlandi zuzmó étvágytalanságra történő alkalmazását illeti, ez a felhasználás az izlandi zuzmó egyik összetevőjének, a zuzmósavaknak a kesernyés íze miatt valószínűsíthető.

Az izlandi zuzmó készítményeket felnőtteknél csak átmeneti étvágytalanság kezelésére szabad alkalmazni. Nyugtatóként az izlandi zuzmó gyógyszerek felnőtteknél, serdülőknél és 6 évesnél idősebb gyermekeknél is alkalmazhatók. Ha a tünetek egy hétnél tovább tartanak, vagy a gyógyszer szedése alatt súlyosbodnak, orvoshoz vagy szakképzett egészségügyi szakemberhez kell fordulni.

Az izlandi zuzmó tervezett felhasználása nem igényel orvosi felügyeletet és nem számoltak be mellékhatásokról sem vele kapcsolatban.

Vigyázzunk a zuzmókra!

Mivel nagyon lassan növekszenek, legyünk óvatosak, vigyázzunk rájuk, ne tapossuk szét, ne szedjük le őket. A zuzmók nagyon érzékenyek, sérülékenyek, különösen amikor szárazak. Hosszú életűek és még mindig kérdéses, hogyan szaporodnak. A legtöbb botanikus egyetért abban, hogy a szaporodásuk leggyakoribb módja a vegetatív módszer, azaz a meglévő zuzmó részei letörnek és lehullanak, hogy a közelben új növekedésnek induljanak. Mivel a zuzmók jelentős hatással vannak az ökoszisztémákra, a szénáramlásra, a tápanyagok körforgására és az élővilág egészségének is fontos jelzőműszerei, ezért fontos, hogy óvatosan bánjunk velük.