
Sportsérülések – a részleges izomszakadás
-
- Elsőfokú (vagy enyhe) húzódás az izom túlnyújtását jelenti. Ilyenkor az izomrostok kevesebb, mint 5 %-a szakad el. Az erőveszteség és a mozgásbeszűkülés nem jelentős. Az aktív mozgatás vagy a passzív nyújtás fájdalmat vált ki a károsodott terület körül. A kis szakadás vagy enyhe húzódás azonban ugyanolyan kellemetlenséget okozhat a sportolónak, mint egy súlyosabb sérülés.
-
- A másodfokú (vagy közepes) húzódás nagyobb mértékű, de nem teljes szakadást jelent. A fájdalom fokozódik bármilyen, az izom összehúzódását kiváltó mozgatásra.
-
- A teljes szakadás (harmadfokú, súlyos húzódás) az izom teljes szétszakadását jelenti
Melyek az izomszakadás tünetei?
A következő jellegzetességek jelzik a túlnyújtásos szakadásokat.
-
- A sérülés pillanatában fellépő éles szúró fájdalom, mely az érintett izom kontrakciójával reprodukálható. Az izom nyugalmi állapotában a fájdalom rendszerint minimális;
-
- Részleges szakadásnál a kialakuló fájdalom gátolhatja az izom összehúzódást;
-
- Teljes szakadásnál az izom (mechanikai okok miatt) képtelen összehúzódásra;
-
- Részleges szakadásnál az izomban néha tapintással érezhető egy kisebb besüppedés. Teljesen elszakadt izomban a szakadás jól érezhetően az egész izomhasra kiterjed. Az izomcsonk duzzanat formájában jól tapintható;
-
- Gyakran helyi nyomásérzékenység és duzzanat található a károsodott terület felett;
-
- 24 óra elteltével gyakran véraláfutás és elszíneződés látható a sérülés szintje alatt. A szakadás miatt általában védekező görcs (izom-spazmus) is kialakulhat a sérült szegmentumban.

A fizikai aktivitás közben jelentősen megnő az izmokban a véráramlás, 0,8 l/percről (a perctérfogat 15 %-a) 18 l/percre nőhet (perctérfogat 72 %-a).
Nem kell hozzá logikai Nobel-díj, hogy kisakkozzuk, hogy az izomsérülés miatt létrejött bevérzés egyenesen arányos a véráramlás intenzitásával (azaz a fizikai terheléstől), és fordítottan arányos a sérülés idején fennálló izomfeszüléssel. A sérülés hatása sokkal inkább a helyétől és kiterjedésétől függ, mint az okától. A kezelés, a gyógyulási folyamat és a rehabilitáció változhat a bevérzés típusától, helyétől és kiterjedésétől, valamint az elszakadt szövettől, a sérülés fajtájától azonban független.
Intramuscularis vérömleny
Az izmon belüli vérzést okozhatja szakadás vagy zúzódás. A bevérzés az izomhüvelyen belül (fascia) kezdődik és az intramuscularis nyomás növekedését okozza, ami a vérerek összenyomása által ellensúlyoz minden további vérzésre irányuló tendenciát. A kialakuló duzzanat a sérülést követő 48 órán túl is fennállhat, és nyomásérzékenység, fájdalom, valamint mozgáskorlátozottság kíséri. A duzzanat még növekedhet, mivel a vérzés a környező szövetekből folyadékot von el, és az izomfunkció teljesen kieshet. Amennyiben az izomhüvely is sérül, a vér szétterjed az izmok közötti térben, vagy kiléphet a környező szövetek közé is. Az intramuscularis vérömleny az intracompartmentális nyomás növekedésének következtében akut compartment - szindrómát okozhat.
Intermuscularis vérömleny
Vérzés következhet be az izmok között, amikor az izomhüvely (fascia) és szomszédos erek károsodnak. A sérült területtől bizonyos távolságra, a sérülés utáni 24-48 órában a gravitáció miatt összegyűlt vér típusos véraláfutást és duzzanatot okoz. Mivel nincs tartós nyomásemelkedés, a duzzanat átmeneti és az izomfunkció gyorsan normalizálódik. Azonnali kezelés hatására a felépülés gyors és teljes.