Égési sérülés
Az elsőfokú égésben csak a bőr legfelső rétege, a felhám - az epidermisz - károsodik. Az égett terület vörös, a bőr feszes, sima és igen fájdalmas.
A leggyakoribb elsőfokú égésnek a Nap és a szolárium által okozott égési sérülések számítanak.
A másodfokú égés az epidermisz minden rétegét és az irha - a dermisz - több rétegét is károsítja.
A felületes másodfokú égések a dermisz felső rétegéig hatolnak, felszínük nedves, hólyagos és kifejezetten fájdalmas. Küllemére jellemző a vöröses-rózsaszín márványozottság, amely nyomás hatására elfehéredik. A másodfokú égések mély formája a dermisz mindkét rétegét érinti. A sebfelszín általában fehér és hólyagos. Ha képződött hólyagok megrepednek, a belőlük kiáramló vérplazma - amely befertőződhet, begennyesedhet - nedvessé teszi az égett területet. A fájdalom igen erős.
A harmadfokú égés az epidermisz és a dermisz teljes károsítása mellett a bőr alatti kötőszövetet is eléri. A felszín piszkosszürke vagy nagyon halvány, szenes, pergamenszerű, a képet a szövetelhalás uralja. A seb fájdalmatlan, mert a terület idegvégződései elhaltak.
A negyedfokú égés a szövetek elszenesedése, amely magában fogalja a bőr alatti kötőszövet, az izomszövet és a csontszövet égését. Felszíne nem különbözik a harmadfokú égésétől.
Hőhatás:
A napégés a leggyakoribb égési sérülés, és noha felületes, rendkívül fájdalmas.
A láng gyakran igen mély sérülést okoz, különösen, ha égő ruha közvetíti a hőt.
Bár a forró folyadékok általában a bőr felső rétegeit károsítják, a forrázás is okozhat mély égési sérülést: a forró víz másodfokú, a nagyobb sűrűségű folyadékok, mint a leves vagy a szósz, harmadfokú égést is produkálhatnak. Az égés foka a forró tárgyak esetében az azokkal való érintkezés időtartamától és a tárgy hőmérsékletétől függ.
A robbanás okozta égési sérülés általában az arcot és a kezeket érinti, és súlyosságát a sérült robbanástól való távolsága, valamint a detonáció ereje befolyásolja.
Kémiai ártalom: Amikor a bőr erős savval vagy lúggal érintkezik, a kémiai energia hőenergiává alakul, amely égési sérülést okoz. Az égés foka a kontamináció időtartamától függ.
Elektromos sérülés: Az elektromos áram szintén hővé alakul a testben, amely elsősorban a bőrön okoz égési sérülést.
A bőrrel történő kontaktus, a be- és kilépés helyén gyakran láthatunk úgynevezett áramjegyet vagy "bikaszem" sérülést: a centrális elszenesedett részt egy száraz, szürke gyűrű veszi körül, amelyet egy vörös zóna övez.
Mechanikus ártalom: Ebben az esetben általában surlódás útján jön létre az égés, Nem ritka sportolás közben, amikor kötél vagy szőnyeg okozza a sérülést.
A diagnosztikai folyamat magában foglalja az égési sérülés fokának és az érintett testfelület nagyságának megállapítását. A kisebb kiterjedésű égéseket a sebfelszín külleme alapján osztályozzuk, a nagyobb kiterjedésű sérülések diagnosztikájánál azonban a Wallace-féle 9-es szabályt kell alkalmazni: a test felületének 9%-át teszi ki a fej, egy felső végtag, a törzs elülső, vagy a hátsó felszíne. Egy alsó végtag kétszer 9%-nak számít, a gáttájék és a tenyér 1-1%-ot tesz ki. Gyermekek esetében a fej 18%-nak, a törzs elülső vagy hátsó felszíne 27%-nak számít.
Kezelés:
Az égési sérülés kezelésének első lépése a károsodás tovaterjedésének megakadályozása. Ez elsősorban az égést kiváltó tényező eltávolítását jelenti. A sérült testrészt hideg - nem jeges -, lehetőleg folyó víz alá kell helyezni 15-30 percig, ez megakadályozza a hőhatás szöveteken belüli terjedését. Nagyobb testfelületen, több végtagon történő égés esetén a hidegvizes zuhanyozás vagy kádfürdő a hatékony. A hűtést minél előbb, lehetőleg azonnal meg kell kezdeni. Az égéstől számított kb. 20 percen túl a hűtés már nem enyhíti az égés súlyosságát, de a fájdalmat csillapíthatja. Nagyon fontos, hogy a köztudatban szereplő zsiradék, tejföl, stb. égett területre történő kenését mellőzzük: ez tárolja a hőt és komoly fertőzési forrást jelent.
Ha az égési sérülés elsőfokú, a folyóvizes hűtés után a bőrt hidratáló krémmel védhetjük a berepedezéstől, a hámlástól és a további kiszáradástól. Ha a seb hólyagos, vagyis másodfokú, akkor indokolt lehet a hólyag megnyitása, és a váladék lebocsátása, de ezt csak steril körülmények között, szakember végezze. Steril gézlap felhelyezése és napi kétszeri cseréje vagy még inkább a korszerű, fájdalmatlan és ritkább kötéscserét biztosító hidrokolloid- vagy filmkötszer gyorsítja a gyógyulás folyamatát. A fájdalmat vény nélkül kapható fájdalomcsillapítókkal enyhíthetjük.
A súlyos, nagy kiterjedésű égési sérülések terápiájának alapja - vénabiztosítás után - a folyadékpótlás és a sebellátás. A nagy mennyiségű, ásványi anyagokat és fehérjéket tartalmazó sebváladék vesztése felboríthatja a beteg vérkeringését, ettől sokkos állapotba kerülhet. Ennek kivédése érdekében nagyon fontos az infúziós folyadék- és fehérjebevitel. Az elhalt bőrterületeket, szöveteket műtéti úton kell eltávolítani, ezek későbbi pótlása sorozatos plasztikai sebészeti beavatkozásokkal, bőrátültetésekkel történhet. A bőr létfontosságú védelmet nyújt a fertőzések ellen, ezért roncsolódása esetén antibiotikus kezelés válhat szükségessé.
Égési sérülések gyógyulása:
Az elsőfokú égési sérülések általában 7 nap alatt, míg a másodfokú égések felületes formái két héten belül, jelentősebb heg hátrahagyása nélkül gyógyulnak. A mély típusú másod- és a harmadfokú égési sérülés esetén a gyógyulás 3-4 hétnél hamarabb nem következik be. Amennyiben a baleset a légutakat is érintette, hosszas lélegeztetés és intenzív osztályos kezelés válik szükségessé a károsodás mértékének függvényében. A sérülés olyan mértékben károsíthatja a bőrt, hogy ha hegesedés indul meg, akkor szinte azonnal szükség van gyógytornász segítségére is. A fertőzés kiküszöbölése után a legnagyobb veszélyt a zsugorodó hegek jelentik, amelyek - ha az ízületek felett helyezkednek el - gátolják azok mozgását. A mozgáshiány és a bőr zsugorodása a több hónapig tartó rehabilitáció kihívásai közé tartoznak. A gyógyulás nagyban függhet a család közreműködésétől és segítségétől.
Hasznos tunivalók:
Amennyiben az égési sérülés nagysága meghaladja a tenyér kiterjedését, illetve ha másodfokúnál nagyobb sérülésre gyanakszunk, azonnal orvoshoz kell fordulni. A mentők érkezéséig fontos az égett felszín folyó vizes hűtése és a szájon át történő folyadékpótlás. Haladéktalanul égési centrumba kell juttatni a sérültet, ha másodfokú égési sérülést szenvedett a testfelszín több, mint 25%-án, 10 évnél fiatalabb gyermekeknél és 45 évnél idősebb felnőtteknél - lévén folyadékháztartásuk labilisabb - már 20%-os érintettség esetén mérlegelni kell a szállítást. Ugyancsak égési centrumba kell juttatni a beteget, ha a harmadfokú sérülés a testfelszín 10%-át érintette, illetve, ha jelentős égési sérülés található az arcon, a nemi szervek tájékán, a kezeken, a lábakon, a kéz- és a lábujjakon, vagy ha az égés a légutakat is érintette. Ezekben az esetekben fontos, hogy a mentőkhöz forduljunk, mert az égési sérültek ellátására nem szakosodott kórházba történő szállítás jelentősen ronthatja a beteg gyógyulási eséléyt, még akkor is, ha az adott kórház közelebb volna.
