A vese egészsége és működése
A vese a kiválasztás szerve: felelős a szervezet anyagcseréje közben keletkezett bomlástermékek eltávolításáért, valamint a só- és vízháztartás szabályozásáért. Ezen kívül számos egyéb feladata kevésbé köztudott, mint például a vérnyomást szabályozó, vörösvértest termelést beindító, és a kalcium anyagcserét szabályzó anyagok termelése.
A vese elsődleges feladata, hogy az anyagcsere-végtermékeket, azaz a keletkező hulladék anyagokat, valamint a felesleges mennyiségben jelenlévő nátriumot és vizet kiszűrje a vérből és eltávolítsa a szervezetből. Mindkét vese kb. egymillió szűrőegységet, nefront tartalmaz. A vesék a vérnyomás és a vörösvértest-képzés szabályozásában is részt vesznek.
A számtalan nefronból a folyadék egy gyűjtőcsatornába kerül. A gyűjtőcsatornákban a folyadék híg vizeletként is folytathatja a vesén keresztüli útját, vagy a víz visszaszívódhat és ismét a vérbe kerülhet, besűrítve ezzel a vizeletet. A szervezet veseműködésre ható hormonokon keresztül, mindenkori vízigényének megfelelően szabályozza a víz visszaszívódását és ezzel a vizelet töménységét. Mindkét vese központi gyűjtőmedencéjéből (vesemedencéből) egy-egy húgyvezeték (uréter) vezeti a vizeletet a húgyhólyagba. A hólyagból a vizelet a húgycsőbe (uretra) kerül, mely a férfiakban a hímvesszőn, a nőkben a külső szeméremtesten át a külvilágba nyílik.
A vese és a húgyutak betegségeinek a tünetei aszerint lehetnek igen változatosak, hogy mi maga a betegség, illetve a szervrendszer mely része érintett. Így lehet általános gyengeség, altesti fájdalom, láz, gyakori, kontrollálhatatlan vagy fájdalmas, esetleg nehéz és akadályozott vizelés, illetve a vizelet színének, összetételének, állagának megváltozása is valamilyen vese és húgyúti betegség tünete.
Ha valami nincs rendben a vesénkkel, akkor életerőnk is megfogyatkozik. Szervezetünk nagy szűrőberendezése egyben méregtelenítő központ is.
Szervezetünkben a vesék szabályozó szerepet töltenek be, megtisztítják a vért és kiválasztják a szervezetből a megterhelő salakanyagokat. A vér 90%-a víz. A szív által a vérkeringésbe pumpált összes vérmennyiségnek 20%-a folyik át a két vesén, ez percenként 1 liter vér. Ennek kb. 10%-a (mintegy 150 liter naponta) kiszűrődik, és ez a másfél liter vizelet formájában távozik a testből.
A meggyengült vesefunkció azt jelenti, hogy zavar lép fel a szűrőrendszerben, és a salakanyagok kiválasztása nem történik meg tökéletesen. A salakanyagok visszamaradnak a szervezetben, és olyan betegségeket idéznek elő, mint a reuma, a köszvény, az allergia, a bőrkiütések, a viszketés vagy az asztmás roham.
Vesegyengeség esetén a salakanyagok az izzadással a bőrön keresztül választódnak ki, és ez túlterheli a bőrt: ólomszínűvé válik, fakó és természetellenes hatást kelt. Veseműködési zavarok esetén a kiválasztás másik lehetséges útját a nyálkahártyák jelentik, ami megnöveli a fertőzésre való hajlamot.
A jól működő vesék ezzel szemben megfelelően víztelenítik a testet, a fölösleges vizet és a salakanyagokat a húgyutakon keresztül választják ki. Egészséges veséről árulkodik az egészséges bőr és a jó közérzet. A nem tökéletesen működő vesék nem fájnak, vagy csak ritkán, gyulladás esetén.
A funkciózavart jelezheti könnyű nyomás a vesetájékon, tompa érzés a vesékben, és néha körülhatárolhatatlan háti fájdalom.
Más, veseproblémára utaló jel lehet: zavaros vizelet, véres vizelet, túl gyakori vizelési inger, túlzott hízás vagy a vizelet mennyiségének csökkenése, fejfájás, megnövekedett testhőmérséklet, duzzadt szem és ujjak, ödéma, szomjúságérzés, gyengeség, szívpanaszok, magas vérnyomás, tartós fáradtságérzés.
Egy 70 kilós ember testében kb. 45 liter víz található. 15 %-os vízveszteség már életveszélyes. A két vese, a tüdő, a bél és a bőr naponta 2-2,5 liter folyadékot választ ki. Ugyanekkora mennyiséget minden nap vissza kell juttatnunk a szervezetünkbe. Ha a vesék túl kevés folyadékhoz jutnak, a kiválasztás túlkoncentrált lesz, ez pedig megkönnyíti a kiválasztó utak - vese, hólyag és húgyvezeték- gyulladásának kialakulását. De a következmény vesekő vagy - homok is lehet.
A gyógynövények közül az un. vesenövények lehetővé teszik a vizelet részeit alkotó anyagoknak a jobb kiválasztását, tehát azokét, amelyeknek a vizelettel kell távozniuk a szervezetből. Idetartoznak a húgysavak, amelyeknek tartósan magas szintje köszvényt okozhat.
A következő gyógynövények különösen alkalmasak a veseműködés serkentésére: nyírfa, csalán, aranyvessző.
A nyírfa a maga ízületre hasonlító ágaival mindig is a mozgékonyság, kora tavasszal megjelenő üde zöld leveleivel pedig az újjászülető élet jelképének számított. A népi gyógyászatban a nyírfát a középkor óta „vesefaként“ tartják számon, ás valóban, a nyírfalevél a benne található flavonoidoknak köszönhetően megnöveli a vizeletmennyiséget.
A csalán talán a legismertebb gyógynövény, amelyet a tavaszi méregtelenítő kúrák részeként használnak. Ennek megfelelően minden böjti teának elhagyhatatlan része. A csalán összetevőinek akár 20 százalékát is alkothatják az ásványi anyagok és nyomelemek, főként a kovasav, a vas, a kálium és a kalcium. Ezek az ásványi anyagok fokozzák a vizelet kiválasztást, és jelentős lúgos potenciált képviselnek, amelynek nagy jelentősége van a vér savszintjének ellensúlyozásában.
A közönséges aranyvessző a népi gyógyászatban régóta sebgyógyításra használatos. Manapság elsősorban a vesebajok fő ellenszerének számít: erősíti és segíti a vesét, anélkül, hogy stresszelné, és ezért vese- vagy vesemedence-gyulladás esetén is alkalmazható.
