A június gyógynövényei: turbolya, tyúkhúr, ibolya

Zamatos turbolya – a frissesség íze

Ha lenne díj a leginkább alulértékelt fűszernövények között, a zamatos turbolya (Anthriscus cerefolium) biztosan dobogós lenne, pedig a konyhában és a patikában

is megállja a helyét. Ez a finoman ánizsos aromájú, friss zöld levélke nemcsak a tavaszi saláták üde szereplője lehet, hanem egy valódi kincs a házi „zöldpatikában” is.

A petrezselyemhez hasonló külsejű turbolya Európa-szerte ismert – különösen a francia konyhában, ahol a híres „fines herbes” fűszerkeverék alapja. Kiválóan illik tojásételekhez, krémlevesekhez, szószokhoz vagy egy friss vajhoz keverve. Fontos: soha ne főzzük sokáig, mert elveszti aromáját – az igazi ereje nyersen, frissen aprítva bontakozik ki.

És ha nem megenni szeretnénk?

Gyógyhatásait már az ókori görögök is ismerték. Emésztést segítő, vizelethajtó, és enyhe méregtelenítő hatása miatt régóta használják tavaszi tisztítókúrák részeként. Teája segíthet puffadás, gyomorpanaszok vagy felfúvódás esetén is. Ha illóolajos változatát keressük, az arclemosóként remek bőrszépítő. Markáns illóolajai miatt belsőleg csak természetgyógyász szakember megkérdezését követően alkalmazzuk!

A turbolya frissen a legfinomabb – ha tehetjük, ültessük el a kertben vagy balkonládában. Gyorsan nő, és már kora tavasszal zöldell. Egy csipetnyi zöld, ami nemcsak ízt, hanem egészséget is ad az ételeinknek.

Tyúkhúr – a gyomnak hitt zöld csoda

A kertbarátok sokszor bosszankodva ismerik fel a tyúkhúrt, ahogy makacsul előbújik a veteményesek sarkaiban. Pedig ez az apró, szerény külsejű növény nem gyom – hanem valódi kincs! Latin rendszertani nevén a Stellaria media, azaz a tyúkhúr, egyike azoknak a vadon termő növényeknek, amelyek táplálékok és gyógyírként is szolgálnak egyben. Szóval ne nézz rá többé „gazként”! A tyúkhúr egy szelíd, mégis sokoldalú szövetséges – egy kis zöld, amely nemcsak az egészségedhez, de a természetközeli élethez is közelebb visz.

A tyúkhúr zsenge hajtásai ugyanis tele vannak C-vitaminnal, vas- és kalciumtartalma sem elhanyagolható, így friss zöldsaláták, turmixok vagy pesztók különleges hozzávalója lehet. Íze enyhén borsos, frissítő – remek párosítás például reteklevéllel, madársalátával vagy reszelt almával.

Milyen panaszokra jó a tyúkhúr?

Elsősorban gyulladáscsökkentő, vizelethajtó, légúttisztító és bőrszépítő hatásai miatt régóta használják a népi gyógyászatban. Teája enyhítheti a megfázás tüneteit, köhögést, hörghurutot, de máj- és vesetisztító kúrákban is helye van. Külsőleg pedig zúzott friss levelei vagy leforrázott borogatása segíthet ekcéma, pattanásos bőr vagy viszketés enyhítésére.

A tyúkhúr ott nő, ahol az ember megfordul – az egyik leggyakoribb, ehető vadnövény a Kárpát-medencében. Frissen szedve a legjobb, de szárítva is eltehetjük, ha a tavasz és koranyár lendületét egész évben élveznénk.

Mire jó a kék ibolya?

A Viola odorata, vagyis az illatos ibolya évszázadok óta a népi gyógyászat egyik kedvence. A virágja és a levele is hasznosítható – és nemcsak a szépsége miatt!

• Nyugtató hatású: enyhíti a szorongást, segíti az elalvást – egy csésze ibolyatea stresszes napokon csodát tehet.
• Köhögéscsillapító: a légutakat borító nyálkahártyát bevonja és megnyugtatja – megfelelő választás száraz, kínzó köhögésre.
• Lázcsillapító és izzasztó: influenzás időszakban segít „kiizzadni” a betegséget.
• Bőrápoló: az ibolyás borogatás vagy krém nyugtatja az irritált bőrt, és még a pattanásokra is jótékony hatással van.

 Elmondhatjuk, hogy ez a gyógyerő – ibolyaillatú. Különben is, amikor tavasszal az első ibolyák megjelennek, az embernek rögtön jobb kedve kerekedik. Az apró, liláskék, illatos kis virágok nemcsak a romantikus séták és anyák napi csokrok szereplői, hanem meglepően hasznos gyógynövények és különleges gasztronómiai alapanyagok is lehetnek! És ha már említettük az illatát: illóolaját ma is használják természetes parfümök és aromaterápiás készítményekhez.

Ibolya a tányéron?!

Bizony, az ibolya ehető – sőt, gasztronómiai különlegesség! Talán a leggyakrabban jobb éttermek saláta alapú fogásaiban találkozhattunk vele, vagy ehető tányérdíszként.

A kandírozott ibolyavirág igazi cukrászdai luxus, de otthon is elkészíthető. Csodás dísz tortákra, süteményekre, fagylaltra.

Az ibolyazselé vagy szirup egy különleges, virágos ízű kiegészítő lehet palacsintához, gofrihoz vagy akár proseccóba cseppentve.

A friss ibolyaszirmok salátába szórva nemcsak gyönyörűek, de lágyan illatos ízvilágot is hoznak.

Fontos, hogy mindig csak vegyszermentes, tiszta helyről szedett ibolyát használjunk – lehetőleg a saját kertünkből vagy biztos forrásból.

Miért szeretjük ennyire?

Mert az ibolya egyszerre finom, illatos, gyógyító és dekoratív is. Kevés olyan virágzó növény van, amely ennyire kényezteti az érzékeket – az orrot, a szemet, az ízlelőbimbókat és még a lelket is. Ha tehát legközelebb ibolya nyílik az ablakod alatt, ne csak megszagold – használd bátran a konyhában vagy a házipatikában is!