Elhagyott üres rózsaszín műanyag palack szemét a folyóparton természetvédelmi szennyezés

A víz és a hulladék

Belegondoltál-e abba, hogy az állandón elérhető, tiszta ivóvíz és az elektromos energia tette lehetővé azt a hihetetlen fejlődést, aminek eredménye, hogy ilyen kényelemben és körülmények között élhetünk? Belegondoltál-e abba, mi történne, ha egyik napról a másikra nem lenne áram és vezetékes víz? És ha hirtelen megszűnne a hulladékok elszállítása? A válasz: katasztrófa és összeomlás. Technológiai jótéteményeink nagyon törékenyek, amit nagy körültekintéssel, felelősséggel kellene igénybe vennünk és minél kevesebbet fogyasztanunk.

A fejlett országokban élő emberek számára teljesen természetes, hogy megnyitják a csapot és abból folyik a víz, amit megihatnak, amivel főzhetnek, tisztálkodhatnak. A világban nem mindenhol folyik közvetlenül iható víz a vezetékekből, de forralással, helyi fertőtlenítéssel-szűréssel már azzá tehető. Viszont a vizek többsége ihatatlan, mert sós tengervíz. A Föld teljes vízkészletének mindössze 3 ezreléke hasznosítható gazdaságilag! Ez olyan kicsi mennyiség, mintha egy fürdőkádnyi vízből kiemelnénk egy teáskanálnyit. Ennyi jut 8 milliárd emberre. Ennyit használunk, szennyezünk és tisztítunk. Ennyiből eszünk, iszunk, élünk. Az ipari, mezőgazdasági termelés jelentős százaléka is erre a nagyon kicsike édesvíz-készletre épít. Tengernyi adatunk, információnk, tudásunk van a vízről. Kérdés, mi mit teszünk azért, hogy unokáink is önfeledten lubickolhassanak? Gondoskodunk róla, hogy tiszta és megfelelő mennyiségű vizünk legyen? Javítjuk-e az éltető elemünk minőségét? Megőrizzük, fenntartjuk a vizekhez kötődő élőhelyeket? Nincs más választásunk, mert létünk a víztől függ. Ebben is egymásra vagyunk utalva. Mint az apró vízcseppek: árvíztől az aszályig, forrástól a folyamig – mind mi vagyunk.

A tengerben úszó műanyaghulladék. A természet szennyezése.
A tengerben úszó műanyaghulladék. A természet szennyezése.

Olyannyira így van ez, hogy ismert az a meghökkentő tény, hogy az emberi szervezet közel 70 százaléka víz. Egy átlagos férfi 52 liter vizet tartalmaz 😀 Egyszerre vicces és hihetetlen, de így van. Nem véletlen, hogy nemcsak az urológus doktorok, hanem minden egészségvédelemben érintett szakértő nem győzi hangsúlyozni, hogy napi 2-2,5 liter folyadékot (lehetőleg tiszta vizet) fogyasztani szükséges. Igen ám, de mi történik ezzel a vízzel? Jó része a szennyvízcsatornában végzi, ami már hulladéktermelésnek minősül. Speciális és biológiai, de attól még hulladéktermelés.

Nem minden hulladék szemét

Sajnos mindannyian, szinte minden tevékenységünkkel hulladékot termelünk. Mert minden, amit megveszel és minden, ami most körbevesz, egy idő után hulladék lesz. Amikor elmész egy élelmiszerboltba, műszaki- vagy ruhaüzletbe, akkor tulajdonképpen a termékekkel együtt a jövő hulladékait is megvásárolod. Mert minden, amit megveszel, annak egy része hulladékká válik, amivel neked is dolgod lesz. Miért mondjuk ezt? Azért, mert a hulladékgazdálkodás az egyetlen olyan közszolgáltatás, amiben neked is közre kell működni. Hiába indulnak el a kukásautók, nélküled üresen térnének vissza. Belegondoltál-e, miért? Egyszerű. Vegyünk pár példát! Bemész a lakásba, felkattintod a lámpát, bedugod a telefontöltőt – van áram, mert jön vezetékeken a falból. Elmész letusolni, megnyitod a csapot és folyik a víz – jön a vezetékeken a falból. Bemész a konyhába, felteszel egy lábosba vizet, elcsavarsz egy csapot, meggyújtod és főzhetsz, hiszen jön a gáz a vezetékekből a falból. De a naponta megtermelt hulladékkal nem ilyen egyszerű a helyzet, mert azzal neked van dolgod – és költséged is. Egyszer fizetsz környezetvédelmi termékdíjat, amikor megveszed és hulladékszállítási díjat, amikor kidobod. Minél többet, annál többet. Ráadásul még gond is van vele: szétválogatni, összegyűrni, rendszerezni.  A szemét szemét veled – mert figyelmet és időt követel magának. Ezért szokták mondani, hogy a legjobb hulladék az, amit meg sem termelünk.

Hát ettől az eszményi állapottól még Magyarországon is messze vagyunk: egy ember bő egy kiló háztartási hulladékot termel naponta! A szomszédok, családtagok, barátok szintén ennyit. Egy átlagos háztartás 2,5 kilót minden nap, majdnem egy tonnát egy év alatt. Magyarországon 4,2 millió háztartás van. Éves szinten több, mint 3 millió tonna keletkezik – és ez csak a háztartási hulladék, nincs benne a gazdaság termelte ipari hulladék.

A szelektív gyűjtés fontossága

Az egyének szintén a szelektív gyűjtéssel járulunk hozzá, hogy évről-évre csökkenjen a nem szétválogatott háztartási hulladék mennyisége. Ha növekszik a feldolgozott hulladékok aránya, az mind rövid, mind hosszútávon nagyon hasznos, mert akkor nem a deponálókba, azaz a hulladéklerakókba kerül, amelyek hatalmas hasznos területeket vonnak ki és jelentős a környezeti terhelésük. Ide már tényleg a szemét érkezik, tehát az az anyag, amiben már nincs semmi értékelhető és hasznosítható. Mert amiről azt gondoljuk, hogy szemét, abból még rengeteg értékes nyersanyagot válogatnak ki. A szelektív gyűjtésnek köszönhetően egyre több hulladékot dolgoznak fel. A folyamat során PET-palack, mosószeres flakon, fólia, papír, alumínium, vas, üveg kerül további feldolgozásra. Az aprított, tisztított hulladékból úgynevezett RDF-fűtőanyag készül, a zöldhulladékból pedig komposzt. Ezek az értékes anyagok mind visszakerülnek a gazdaság és a természet körforgásába. Országos átlagban sajnos még mindig kevés hulladékot hasznosítanak újra: fejenként 130 kilogramm körül, azaz az éves termelt mennyiség szűk harmadát.

De nézz szét most otthon vagy a munkahelyen: mennyi minden van körülöttted. Na ez mind hulladék lesz egyszer. Vagy holnap vagy egy év múlva. És mit csinálsz vele? Ugye kirakod a kukába vagy megvárod a lomtalanítást? Ha hazaszállíttatok egy hűtőt, egy fuvar 4-5 ezer forintba kerül, egy bútoré legalább 10 ezerbe. És amint kicsomagolom, ott a szemét. A házhoz szállításért hajlandó vagyok fizetni, de a keletkező hulladék elszállításért már nem? A lomtalanításkor– ami pedig ingyenes, hiszen benne van a szolgáltatás díjában! – az emberek többsége már a sarokig sem hajlandó elvinni a kopott fotelét vagy a rossz tévéjét. De azért hajlandó fizetni, hogy újonnan kiszállítsák neki…