2025. február 26.
Bandi papa és a Vitacolan
A nagymama hetek óta aggódott. Nem eszik jól, csenevész ez a kis Bandi. A szülők nem szerették, ha így nevezte a fiút. Különösen a menye nem volt vele kibékülve. Endre annak a tisztességes neve anyuka, tessék úgy hívni – korholta finoman. Majdnem hozzátette, hogy a Bandi olyan parasztos, de inkább lenyelte. A vidéki, mátrai nagymamát nem nagyon érdekelte a pesti hölgy urizálása, annál inkább az unokája étvágytalansága. Na majd a fiam, a dr. Miranovich majd az kitalál valamit – bizakodott magában – elvégre ő itt az orvos ebben a házban! Ha rám bíznák persze, a kapukulcsot is megenné ez a gyerek, de hát nem bízzák – dohogott magában.
Este aztán a vacsora után, még az étkezőben a fiának szegezte a kérdést: hát te nem látod, hogy a Bandika, akarom mondani az Endre, csak turkálja az ételt? Nincs annak semmi baja anyám, ne aggódja túl magát. Különben is, 1941-et írunk, a tudománynak már mindenre van válasza, nemhogy egy kis étvágytalanságra. Ma megvettem az Orvosi Hetilap legfrissebb számát, ami két pengőmbe került és átforgatom. Gyermekorvos barátom, Gorka Kamilló szólt, hogy van egy új készítmény, ami segít az ilyen kákabélű kölyköknek, mint a miénk is. Állítólag ebben a lapban hirdetik. Utánanézek, hogy megnyugodjon maga is.
Az anyja persze nem hagyta annyiban, már másnap, a reggeli kávénál nekiszegezte a kérdést: fiam, megtaláltad az újságban, mi segíthet a kis Endrének? Meg anyám, meg: Vitacolan! Micsoda? Mondom Vitacolan! Ez a neve. Akkor jó, akkor én azt megveszem az én szemem fényének. Úgy is tett és a nagymama büszkesége az első egy-két szelíd unszolás után már élvezettel nyelte a napi két kávéskanálnyi adagot. A finom narancsos íz igazán kedvére volt és különleges élményt nyújtott. Az étvágya is hamar rendbe jött.
Repültek az évek, a kis Bandi komoly Endrévé cseperedett. Az apja nyomdokaiba lépve ő is a fehérköpenyes hivatást választotta, belgyógyász lett. Küzdelmes és nélkülözésekkel teli évek voltak, míg egyetemre járt és megszerezte a képesítést. A szeretett nagymama pár évre a háború után hunyt el. Kevés kis motyója, hagyatéka a fiához került. Benne lapult az a kávéskanál, amivel a mama az ő Bandikáját etetgette. Ezt az egy valamit kérte a mamai örökségből, apja szó nélkül neki adta.
1976-ot mutatott a naptár, amikor egyik kollégája, barátja, dr. Szórády telefonon hívta és megkérte, hogy vegyen részt egy szakmai konzultációban. És mi lenne a téma? A Vitacolan hatásait vizsgáljuk Miranovich doktor, recsegett a piros kagylóban a válasz. Vitacolan? Őszintén felnevetett. Mi olyan vicces? A nagymamám ezzel etetett kiskoromban, még valamikor a negyvenes években, mert nem volt egy vastag étvágyam. Hát akkor igen bölcs nagyanyád volt, mert ez a multivitaminos szer egy igazi híresség. Tudtad, hogy még a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala lajstromozta a VITACOLAN szót, amit szóvédjegyként 1940-ben jelentettek be? Hát ezt speciel nem tudtam, de az ízére tisztán emlékszem. Olyan volt, mintha narancsszörpöt nyeltem volna, legszívesebben megittam volna az egész üveggel, pláne akkoriban, amikor kamaszként még atletizáltam is. Erre meg a Szórády doktor kacagott fel. Hát, ha hiszed, ha nem, több gyerekünk is ugyanezt kéri az osztályon, hogy adjuk már nekik oda az egészet. Esküszöm veszek egyet, kontrázott rá Endre, mert szeretném ismét érezni az ízét. Nem fogsz csalódni, biztosította a barátja, ez a szer kiállta az idők próbáját, igazi klasszikus.
Annak a fránya Szórádynak igaza volt – révedt el a múltban egy pillanatra a deres halántékú Miranovich Endre doktor, amikor a nagymamája egykori kávéskanalába csurrantot a narancsszín emulzióból. Belgyógyászként és boldog dédpapaként is tudta, hogy a Csecsemő- és Gyermekgyógyászati Szakmai Kollégium legfrissebb, 2008-as állásfoglalása szerint a tápláló finomság nyugodtan adható már egyéves kortól. Dédunokája, a barna loknis Eszterke elégedetten nyammogva nyalta le a szirup maradékát. Egyet neked és egyet nekem is, mert mindkettőnknek jót tesz, mosolyodott el Bandi papa, akit még az unokák neveztek vissza és ő annyiban hagyta. Ismét Bandi vagyok, de jó lesz nekem már így is, erre a kis időre, ami még hátravan. Te, te meg 84 éves lennél? Az már komoly! – forgatta meg kezében a NATURLAND Vitacolan üvegét. Majd rácsavarta a kupakot és gondosan visszacsúsztatta a narancsszín dobozkába. Azért hat évvel még én vezetek – dörmögte magában és visszacsoszogott unokájához.
MEGJEGYZÉS: ez az írás egy PR-cikk, Bandi papa és családja kitalált személyek.
Fotók forrása:
Naturland
