Kedveseim!
Még nem találkoztunk, én Naturland Nagyi vagyok!
Bocsássatok meg, hogy csak most mutatkozom be, de eddig tiszta rumlis volt az életem. Általános iskolában tanítottam, most lettem csak nyugdíjas. Imádtam az én kis aranyoskáimat.
Képzeljétek környezet- és természetismeretet tanítottam. Amikor csak tehettem a sulihoz közeli erdőben tartottam meg az órákat. Élvezték is a gyerekek: játszottunk, kirándultunk, mindent fát, fűt, bokrot megvizsgáltunk, hallgattuk a tücskök ciripelését és a madarak énekét.
Az én drága jó édesanyám volt, aki még gyerekkoromban megszerettette velem a természetet. Minden szombaton felkötötte a kötényét, fogta a kis kosárkáját, és azt mondta: „Gyere csillagom!” – merthogy így becézett – „összegyűjtjük az erdő kincseit.” És én rohantam és ittam a szavait. „Ez itt a salátaboglárka. Jó tesz Papus vérnyomásának” – csengenek vissza ma is fülembe a szavai. Anyuka minden gyógynövényt ismert, egy idő után már én is.
Később lányaimnak majd tanítványaimnak, most pedig az unokáimnak magyarázom mi-mire való. Sokszor ki is kérik a tanácsomat. Azért nektek bevallhatom, néha kéretlenül is osztogatom azokat. Persze ezen kicsit morgolódnak, de olyankor csak rájuk dobok egy vicces emojit és máris minden újra a régi 🙂
A család biztatott, hogy a tanítás befejezése után kössem le az energiáimat. Összedugtuk hát a fejünket és arra gondoltunk, hogy az életem során összegyűjtött, tudás és tapasztalat másoknak is hasznos lehet. Ahogy az egyik kis unokám mondta: „Mami neked életmód bloggernek kellene lenned!” Persze először egy jót mosolyogtam, de azért szöget ütött fejemben a gondolat.
Ha blogger nem is leszek, de – ahogy a családomról – úgy Rólatok is, Kedveseim szeretnék egy picit gondoskodni. A jövőben rendszeresen jelentkezem majd természet adta tippekkel, ötletekkel, javaslatokkal. Kedvenc receptjeimet is megosztom majd veletek, posztolok kirándulásaimról, gyógynövényekről, egészségmegőrzésről….
De most rohanok, mert várnak az unokák!
Pá, kedveseim és hamarosan újra találkozunk az online térben.
